Kezdeményezés

Dosztojevszkij szerint könnyebb hősnek lenni egy másodpercig,  egy óráig, napig, mint néma heroizmussal viselni az emberre rótt felelősségteljes feladatok mindennapjait. Vállalva a szürke hétköznapok diktálta munkát, amelyért nem jár dicséret, amely munkának hősiességét alig veszik észre, amely szinte senki érdeklődését nem kelti fel. Hősiesség megmaradni a súlyos terhekkel járó önfeláldozó munka mellett, amire a mindennapok hősei önmagukkal szerződtek, mert ez a természetük.

Mindenki hős, aki nem hátrál meg, aki saját létfenntartásán kívül másokért is képes tenni valamit. Róluk szól a Mindennapok hősei elnevezésű kezdeményezésünk, azokról az emberektől, akik nem csak magukért, hanem másokért tesznek, és tenni akarnak, s akiktől távol áll a magamutogatás, az öntömjénezés, akik megérdemlik, hogy akár egy rövidke időre is, figyeljünk rájuk, megadjuk a nekik járó tiszteletet, kimutassuk a hálánkat és elismerésünket, mert bármennyire is megérdemlik, csak ritkán kerülnek a figyelem központjába. Fontos lenne látni és hallani őket, mert olyan értékrendet és értékeket képviselnek, amit a környezetükben tudatosítani kellene, de erre csak jelképes a lehetőségek adódnak, mint amilyen a Mindennapok hősei civil kezdeményezés.

Mindenki hős, aki nem hátrál meg...

Sok ezer hétköznapi hőst szülnek a mindennapok. Tűzoltók, rendőrök, mentőalakulatok, tanárok, önkéntesek, orvosok, átlagpolgárok, akik igazi hőstetteket hajtanak végre, mert gyakorta az életüket kockáztatják mások életéért, de hős akárkiből lehet. Még abból is, aki megnyugtat egy kisgyereket csupán azzal, hogy a vállára terít egy kabátot, és tudatja vele, hogy a világnak még nincs vége.

Kis, hétköznapi hősökről beszélünk, akik bátor tetteket visznek véghez titánokhoz méltó erőkifejtéssel, bár nem haladták meg az emberi szintet.